*Nati Black Butlert néz* 1. évad utolsó része: Nati szétbőgi magát. *Észreveszi, hogy van 2. évad* MI A...?! *2. évad 1. rész után* MI A JÓ ISTEN?! Utoljára gyászoltam meg bármilyen karakterhalált. *kőszívű banya üzemmód*
*lö intro*
*intro ends*
Van egy olyan sejtésem, hogy Kanadát a Hetaliából rólam mintázták. De komolyan. Az utóbbi időben senki se vesz észre. Az üzeneteimre senki sem reagál. A tanárok azt hiszik, hogy beteg vagyok, akkor figyelnek rám, ha már kézzel-lábbal kalimpál a fél osztály. Hál' istennek még senki sem ült rám, bár a cipőim is már lábnyomokkal díszítettek.
Ahhoz képest, hogy az osztályban mindenki már több, mint egy éve ismeri a másikat, a mikuláshúzással még mindig nagy pácban vannak néhányan (*csendben röhög a markába*). Kíváncsi vagyok, hogy az ideiből mi sül ki, avagy lassan ott tartunk, hogy kérdőívet kell kitöltenie minden egyes résztvevőnek.
FIGYELEM! A KÖVETKEZŐ SOROK A GYEREKKOROD VÉGÉT JELENTHETIK!
Órán már megint alkottunk. A tanár úr (kérem) próbált viccelődni a téli szünet környékén lévő dolgozatokról: "Mit hoz a Jézuska? - 3 témazárót..." etc. Erre drága barátnőm beszólt, hogy "A tanár úrnak még mindig azt mondják, hogy a Jézuska hozza az ajándékokat?"
Azt hiszem jól meg kell gondolnunk, hogy mennyire ütjük le a pöttyöst, ha még le akarunk érettségizni...
Sweet sixteen vagy hogy mondják. Amit az amerikai pénzeszsákok csemetéi hatalmas bulikkal meg kikövetelt verdákkal ünnepelnek, míg én előre-hátra dülöngélek az emó-sarkomban, azon merengve, hogy mi a rákot csináltam már megint 1 év alatt.
Szerintem mostantól nem engedek senkit a zenelistám közelébe. Amilyen széles skálájú az ízlésem, mások számára olyan khm.. érdekesnek tűnő számokat tudok néha hallgatni.
...Gonna brush you off my shoulder, gonna let you kiss my ass...
-kell még valamit magyaráznom?
Mellesleg ennek a számnak a refrénjét az exem legújabb exének a fülébe dúdolnám, míg cibálom a csudálatos fürtjeit. Csak a lelki béke érdekében. Igen, az a csaj még mindig a bögyömbe van, annyira kihúzta nálam a gyufát a pattogásaival. Már magában ezt jól esett leírni, a leányzó egy időre megúszta.
Most nem tudom, hogy hülyének néznek vagy csak magasról leszarnak minket a tanárok.
Tegnap 5 szüneten keresztül kerestünk egy tanárt, mire egy -végre minket is tanító pedagógus-nemcsak visszaszólt, hogy nincs a tanáriban, de még azt is hozzátette, hogy ma egyáltalán nem is volt az épületben. Eddig minden szép és jó, de amikor ma végre a 3. szünetben megtaláltuk, kijelentette, hogy azt a programot nem ő szervezi, hanem valaki más. q-q Akkor miért az ő neve volt a programtervbe beírva?!
Hogy ne csak tragédiák sorozatát írjam itt le, elmesélek nektek egy újabb történetet. *hátradől a hintaszékben a kandalló mellett és elkezd kötögetni*
Történt a minap úgy... na jó, nem így. SZÓÓVAL, pár napja elhatároztam, hogy befestem a hajam feketére (amivel sokak szerint úgy néztem volna ki, mint egy emós Hófehérke). Tapasztaltabb ismerősömre bíztam a piszkos munkát, remélve, hogy nem lesz zöld a hajam. Hát lett. Vizes hajon még feketének tűntem, szárítás közben sötétkéknek, mire meg az utcára léptem, jött az a megjegyzés, hogy zöldes csillogású a hajam. Esetenként mohazöld. Még jó, hogy vittem magammal sapkát. A színváltozást végül is senki sem vette észre, de a beavatottakat sokszor kaptam azon, hogy az érdekes megvilágítású termekben órán a zöld hajamon röhögtek. Később rájöttünk, hogy az előírt 15 perc helyett inkább 30 percig kellett volna a hajamon hagyni a trutyit, hogy normális színem legyen. Nembaj, majd legközelebb.
Bár az úszás órákra még kíváncsi leszek: addig vagy kijön a színező a hajamból, vagy hamarosan a mélymedence vize sötétkékes színű lesz, miután távozok.
FIGYELMEZTETÉS: ESETLEGES FÜLVÉRZÉS ESETÉN FELELŐSSÉGET NEM VÁLLALUNK!
